NEKEM A PEDIKŰR...

Körülbelül másfél éve dolgoztam a szakmában, amikor kipattant az agyamból ez a mondat. Azért nem csak úgy a semmiből...! Akkorra értettem meg, hogy mi az az érzés, ami minden nap hajt, ami bevisz a kis stúdiómba. Akkor kezdtem elhinni a vendégek dicsérő szavait, melyeket néha túlzónak éreztem. Akkorra kezdték felfogni a barátaim és a családom, hogy nem viccelek: tényleg szeretem ezt a szakmát, ezzel fogok foglalkozni az elkövetkezendő időkben. Ma már azt mondják, hogy nem szereted, szerelmes vagy a szakmádba, a kis üzletedbe, vállalkozásodba. És tényleg...!

De elemezzük egy kicsit ezt a mondatot, mely nevezhető ars poeticámnak, jelmondatomnak is.

...intim: mert belekerülök valakinek az intim szférájába. Mert odaadja nekem azt a lábat hónapról-hónapra, amit lehet, hogy a párjának sem szívesen mutogat. Mert ha valakinek a kezébe adja valaki a lábát, akkor ott lennie kell egy feltétel nélküli bizalomnak. (Tessék kipróbálni! Próbálja ki kedves olvasó, hogy "random" belerakja valakinek a lábát az ölébe! Kinek tenné és hogyan fogadná, akinek teszi?)

...alázatos: (nem megalázkodó!), mert megköszönöm a fentebb említett bizalmat, mert elengedhetetlen ebben a szakmában a feltétel-nélküliség, mert nem minden láb gyönyörű és nem is egyforma, de az én hozzáállásom minden lábhoz ugyanolyan. Alázat a szakmaiság előtt.

...szeretetteljes: mert bár sokszor kell racionális döntést hozni munka közben, vagy szigorúan rápirítani valakire, hogy így és így tudunk együttműködni. Ha ezt nem szeretetből tenném, akkor az azt jelentené, hogy nem érdekel annak a lábnak a jóléte és a tulajdonosa.

Látni a megkönnyebbüléseket egy fájdalmas elváltozás megoldása után. Látni ahogy megsimogatják a lábukat kezelés után. Tudni, hogy az a néni, aki sántikálva jön, -mert elgyengült a keze és nem tudja levágni a körmeit- mehet a játszótérre az unokájával. Visszaadni sportolóknak a fájdalommentes edzések, versenyek élményét. Megtanítani kétségbeesett anyukát, hogy hogyan vágja babájának a körmét. Vagy "csupán" szép lakkozással elengedni egy fiatal lányt randevúra.

Mesélni a lábról, a bőrről, anatómiáról, ortopédiáról. És megértetni az összefüggéseket. Tanácsokat adni.

Aztán ott vannak a csacsogások, a mélyebb beszélgetések, érdekes, szomorú, vagy vidám élettörténetek. Amikor érzem, hogy nem csak egy lelki szemetesláda vagyok, hanem kíváncsiak a véleményemre.

Nagyon inspiráló, hogy ebben a szakmában mindig van valami újdonság. Anyagok és eszközök terén egyaránt. Mindig van egy újabb technika, technológia, amit érdemes megtanulni.

És igen, nekem sem egyforma minden napom. Tudok bosszankodni a késéseken, az időpont-lemondásokon, az időpont-elfelejtéseken, az általam felállított kezelési szabályok felrúgásán. Sokszor elfáradok napi 10-12 óra munka után.

De!

CSODÁKAT ÉLEK MEG NAP, MINT NAP!

Nekem ezt jelenti ez a munka, hivatás, szolgáltatás, szolgálat.

Ui.: támogató, megértő család és szuper kollégák nélkül mindez nem menne!